Igék múltideje ~ NÉMET Nyelvtan

Az alábbiakban egy listát találsz, viszont nem a megszokott ABC rendbe szedve, hanem kicsit csoportosítva az igéket a múltidő képzése szerint. Érdemes áttanulmányozni, mert sokszor gondot okozhatnak a múltidejű alakok.

De előtte még egy kis segítség a múlt idő megválasztásához és használatához ...

>>> A Német Feladattárban pedig - itt - találsz még több hasznos feladatot is.

Ha már van Tanulóbérleted, akkor azonnal el tudod őket érni,

ha még nincs, itt tudsz kérni.

Mikor melyik múlt időt használjam?

Präteritum: magyarul "elbeszélő múltnak" hívjuk. Ez az elnevezés utal rá, hogy hosszabb, múltban történt események "elbeszélésekor" általában a német nyelv ezt a múlt időt használja (talán azért, mert ez egy szóból áll, és ezért rövidebb alak). Újságokban, híradásokban hallhatod gyakrabban.

Perfekt: általában a hétköznapi szóbeli beszélgetésben használják.

DE! A német nyelvben nincs jelentésmegkülönböztető szerepe a múlt idős alakoknak. (Aki beszél angolul, tudhatja, hogy sokszor egészen mást tud jelenteni ugyanaz a mondat, ha egyik vagy a másik múlt időben használom benne az igét. A németben ez nincs így!!) Használd azt az alakot, amelyiket szeretnéd, csak arra figyelj, hogy ha hosszabb, összefüggő sztorit mesélsz el múlt időben, ne keverd a két múltidőt!! Maradj következetesen az egyiknél!

Perfektben hogyan tudom eldönteni, hogy "haben" vagy "sein" a segédige?

Sokan, sokféle módon tanítják vagy magyarázzák ezt. Van, aki egyszerűen csak annyit mond, hogy "ezt meg kell tanulni, és kész". Van, aki azt mondja, hogy minden olyan igénél, ami mozgást, hely-, helyzet- vagy állapotváltozást fejez ki, a "sein" segédigét használjuk, a többinél a "haben" a segédige. Igen ám, de így mindig vannak kivételek, ennek pedig nem örülünk! :)

Ha az alapján is végiggondolod, hogy tárgyas vagy tárgyatlan az ige, akkor gyorsabban jutsz döntésre. Mit is jelent ez?

Nos, többnyire ha az ige bővíthető tárggyal (vagyis hozzá tudod tenni, hogy ... valamit), akkor tárgyas az ige, és a "haben" a segédige. Ha nem tárgyas az ige, akkor a "sein" a segédige. Nézzünk néhány példát!

csinálni VALAMIT (értelmes) --> a "machen" ige tehát tárgyas

Perfekt alakja: hat gemacht

főzni VALAMIT (értelmes) --> a "kochen" ige is tárgyas

Perfekt alakja: hat gekocht

menni VALAMIT (értelmetlen) --> a "gehen" ige nem bővíthető tárggyal, nem tárgyas ige

Perfekt alakja: ist gegangen

Akkor nézzük néhány ige múlt idejű alakjait!

Három "alap" igénk:

Gyenge igék: vagyis azok az igék, amelyek egy séma szerint képezik a múlt idejüket. Präteritumban a szótő után a -te végződést kapcsoljuk, Perfektben pedig egy ge- előtag, majd a szótő után -t kapcsolódik az igéhez.

Erős igék: vagyis olyan igék, melyeknek önálló múlt idős alakja lesz. Itt biztos, hogy az ige Perfekt-ben -en végződést kap!

Elváló igekötős igék: az elváló igekötő Präteritum-ban különválik az igétől, Perfekt-ben pedig megint összekapcsolódik vele, kettejük közé pedig beékelődik a "ge" szócska. Az ige egyébként attól függően, hogy gyenge vagy erős, a megtanult alakban szerepel.

Nem elváló igekötős igék: vannak igekötők, melyek sosem válnak el az igétől ( be-, ent-, emp-, er-, ge-, miss-, ver-, zer-). Tehát ezek mindkét múltidőben az ige elején maradnak, Perfektben pedig nem lesz "ge" szócska.

-ieren végződésű igék: ezek az igék gyengék, tehát egy séma szerint képezik a múltidejüket; Präteritumban -te, Perfektben pedig -t végződésük van. Amit jegyezzünk meg: ezeknek az igéknek nincs ge- előtagja Perfekt-ben!