Az 1848-49-es szabadságharc emlékére jöjjön a Nemzeti Dal, Makkai Ádám és George Szirtes fordításában.
A két fordítás természetesen eltérő, hisz szubjektív, költészeti munka. Te, mint nyelvtanuló viszont a különbözőségből tanulhatsz.
Természetesen a magyar szöveget is megtalálod alul :)
Sándor Petőfi: Rise Up Magyar!
Rise up, Magyar, the country calls!
It's 'now or never' what fate befalls...
Shall we live as slaves or free men?
That's the question - choose your `Amen'!
God of Hungarians,
we swear unto Thee,
We swear unto Thee - that slaves we shall
no longer be!
For up till now we lived like slaves,
Damned lie our forefathers in their graves -
They who lived and died in freedom
Cannot rest in dusts of thraldom.
God of Hungarians,
we swear unto Thee,
We swear unto Thee - that slaves we shall
no longer be!
A coward and a lowly bastard
Is he, who dares not raise the standard -
He, whose wretched life is dearer
Than the country's sacred honor.
God of Hungarians
we swear unto Thee,
We swear unto Thee - that slaves we shall
no longer be!
Sabers outshine chains and fetters,
It's the sword that one's arm betters.
Yet we wear grim chains and shackles.
Swords, slash through the damned manacles!
God of Hungarians,
we swear unto Thee,
We swear unto Thee - that slaves we shall
no longer be!
Magyars' name will tell the story
Worthy of our erstwhile glory:
We must scrub off - fiercely cleansing
Centuries of shame condensing.
God of Hungarians
we swear unto Thee,
We swear unto Thee that slaves we shall
no longer be!
Where our grave-mounds bulge in grey earth
Grandsons kneel and say their prayers,
While in blessing words they mention
All our sainted names' ascension.
God of Hungarians,
we swear unto Thee,
We swear unto Thee - that slaves we shall
no longer be!
(By: Adam Makkai)
On your feet now, Hungary calls you!
Now is the moment, nothing stalls you,
Shall we be slaves or men set free
That is the question, answer me!
By all the gods of Hungary
We hereby swear,
That we the yoke of slavery
No more shall wear.
Slaves we have been to this hour,
Our forefathers who fell from power
Fell free and lived as free men will,
On land that was their own to till,
By all the gods of Hungary
We hereby swear,
That we the yoke of slavery
No more shall wear.
Whoever now his life begrudges
Deserves his death with thieves and drudges,
For setting his own worthless hide
Above his country’s need and pride.
By all the gods of Hungary
We hereby swear,
That we the yoke of slavery
No more shall wear.
The sword shines brighter than the fetters
It is the finery of our betters,
Of slaves and fetters we grow bored.
Leap to my side, ancestral sword.
By all the gods of Hungary
We hereby swear,
That we the yoke of slavery
No more shall wear.
Magyars, once more our name and story
Shall match our ancestors’ in glory
The centuries of shame and hurt
Can now be washed away like dirt.
By all the gods of Hungary
We hereby swear,
That we the yoke of slavery
No more shall wear.
And wheresoever we may perish
Grandchildren those graves shall cherish
Singing our praises in their prayers
To thank us that our names are theirs.
By all the gods of Hungary
We hereby swear,
That we the yoke of slavery
No more shall wear.
(by George Szirtes)
Petőfi Sándor: Nemzeti Dal
Talpra magyar, hí a haza !
Itt az idõ, most vagy soha !
Rabok legyünk, vagy szabadok ?
Ez a kérdés, válasszatok !
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk !
Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak õsapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak. A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk !
Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer, Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk !
Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordtunk !
Ide veled, régi kardunk !
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk !
A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot !
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk !
Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
(Pest, 1848. március 13.)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése